5.fejezet

Sziasztok! Itt vagyok, meghoztam a következő fejit. :D Remélem tetszeni fog és bocsánat, hogy ilyen későn hoztam :/ Puszi

 The Mikaelson Family Life

4.fejezet 

/Rebekah szemszöge/

Megyünk Hawaii -ra!

- Kol told már le segged, indulnunk kell! - Kiáltom el magam.

- Jaj, ne már! - Száguld le.

- Nem tök mindegy, hogy hol szomorkodsz? - Forgatom meg a szemem. Csengetnek. Kol megy ajtót nyitni.

- Te meg mit keresel itt boszi? - Szólal meg a testvérem meglepődött hangja. Miért sétál be egy Bennett a nappalinkba?!

- Kol Mikaelson, azonnal töröld ki az elmémből a tegnapot! - Fordul meg a tengelye körül Bonnie. Kol erre csak elmosolyodik és kihívóan közelebb lép a lányhoz. Mi a fene?!

- És ha nem? - A testvérem ezen kijelentésére a Bennett teljesen elvörösödik.

- Mi történt, mit zavarja az amúgy is sötét elméd? - Mosolygok a lányra érdeklődően.

- Lefeküdt velem és most bűntudata van. - Válaszol Kol. 

- Te képes voltál lefeküdni egy ilyen kis szánalmas Bennett-el?!

- Én is itt vagyok ám! - Csattan fel a lány, de csak leintjük.

Erre fogja magát és kiviharzik. 

- Mi történt? - Jelenik meg Elijah.

- Semmi, semmi, csak a drágalátos testvérünk lefektette a Bennett boszit. - Vonom meg a vállam. Elijah csak felvonja a szemöldökét és elsétál, jelezve, hogy nem érdeklik a részletek.

/Kol szemszöge/
- Muszáj belekötnöd mindenbe?! - Nézek Bekah-ra, miután Elijah elsétált. 
Válaszul egy gunyoros mosolyt kapok. - És ha igen? - Fordul el a testvérem és elindul a szobája felé.
- Már szórakozni se lehet?! - Kérdezem a nagy semmit. 
- Szegény Kol! - Szólal meg a kis hang.
- Azt hiszem Jessica-nak foglak hívni. - Válaszolok neki.
- Jujj, de jó! Már van nevem is! Jessica...ez tetszik. - Hallgat el én pedig elindulok a cuccaimért, hogy végre elmehessünk Hawaii-ra.

/Bonnie szemszöge/
Hülye, idióta Kol! De utálom!
- Valami baj van? - Hallom meg Jer hangját. Szegény! Akkora bűntudatom van.
- Nincs! - Vágom rá gyorsan. - Vagyis mégis van...
- És mégis mi az? - Néz rám érdeklődve.
- Én..én, lefeküdtem Kol-al! - Tör ki  belőlem a sírás. Jeremy úgy néz rám, mint egy idegenre. Jaj, ne! - Jer! Én nem akartam! 
- Megigézett? - Emeli fel a fejét. Nem bírok a szemébe nézni. - Szóval nem. - Tápászkodik fel és elindul kifelé, én pedig ülök ott ahol eddig is és sírdogálok tovább.