2.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a második fejezetet. :D Tudom, hogy már rég megígértem, de összecsaptak a fejem fölött a hullámok! Remélem tetszeni fog. :D Puszi

The Mikaelson Family Life

2.fejezet

/Klaus szemszöge/

- Te meg miért nem alszol? - Nézek rá kérdőn, mire csak elmosolyodik.

- Csak kíváncsi  vagyok, hogy mennyire komoly köztetek...

- Mégis miért? - Töltök magamnak és az öcsémnek egy-egy pohár whiskyt.
- Hát csak, mert. - Von vállat.

- Nem hinném, hogy ő komolyan venné. - Mondom ki, azt, ami már régóta nyomja a szívem.

- Aha...na én felmegyek aludni! Jó éjt bratyó! - Jelenti ki, majd két másodperc múlva egyedül maradok az éjszaka csöndjében...

  Másnap délután, mikor hazaérek, nem az a látvány fogad, amire számítottam. Caroline és Kol félmeztelenül, dermedten állnak, amint észreveszik, hogy megjöttem.

- Nik! - Kiált fel a kedvesem. - Megtudom magyarázni!

- Azt kötve hiszem! - Nézek rá szúrós szemekkel. - Kifele! 

- De.... - Kezdené a magyarázkodást, de csendre intem és az ajtóra mutatok. Gyorsan felkapja magára a felsőjét, majd elviharzik. Csak akkor rontok neki a testvéremnek, mikor már halló távolságon kívülre kerül.

- Miért csináltad?! - Szorítom a nyakánál fogva a falnak. A szemfogaim előbújnak és az arcom eltorzul. Szoba másik felébe dobom, neki a falnak. Újra neki mennék, ha Elijah nem állítana le.

- Niklaus! Elég legyen! - Mondja ridegen.

- Nik, Kol mi ez a felfordulás? - Lép be a bejárati ajtón Bekah Finnel karöltve.

- Kérdezd Koltól! - Válaszolok és felszáguldok a szobámba.

/Elijah szemszöge/

- Mit csináltál már megint Kol? - Kérdezi ingerülten a húgom, de mivel látom, hogy az említett  személy nem fog felelni, én válaszolom meg a kérdés. - Te teljesen meghülyültél?! - Ordítja neki.

- Miért jön mindenki ezzel? - Kérdez vissza.

- Talán, mert ez az igazság. - Mutat rá Finn.

- Mert ti soha életetekben nem csináltatok semmi hülyeséget! - Morogja Kol, de erre már senki nem válaszol, mert Niklaus ekkor lépett be  konyhába. 

- Kol, kérj bocsánatot! - Nézek rá fenyegetően.

- Bocs! - Vágja oda flegmán.

- Most indíts fel a szobádba és gondolkozz egy kicsit! - Mondom ellentmondást nem tűrően.

Mikor fognak végre kibírni egymás mellett egy napot veszekedés nélkül?!

/ Kol szemszöge/

Oké, tényleg nem kellett volna ezt tennem Nikkel, de a szöszi olyan tüzes!

Nem Kol! Megutáltattad magad a bátyáddal és ez nem jó!

-Valld már be, hogy jó érzés volt! - Szólal meg egy kis hang a fejemben.

- De nem volt az! - Szólok vissza idegesen. - Az a baj, hogy sajnos már sikerült elcsesznem a bátyámmal való kapcsolatomat...

- Sajnos?! - Kérdez vissza a hangocska. 

Oké, most vagy tényleg létezik ez a kis hang, vagy kezdek megőrülni... 

1.fejezet

Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog! Puszi

The Mikaelson Family Life

1.fejezet

/Kol szemszöge/

Reggel van. Nem akarok suliba menni, de muszáj. Hülyeség az egész! Anno se jártunk suliba, még is  többet tudunk, mint azok a pancserek. Bár mondjuk egy jó dolog van az iskolában, méghozzá Caroline.

- Gyere már, indulnunk kell! - Ront be Bekah a szobámba.

- Ne már! - Húzom a fejemre a takarót.

- Ugyan már, azt hiszed hisztizel egy kicsit és már is azt mondom, hogy oké, megyek egyedül?! Hát tévedsz drágám, ha én megyek, jössz velem te is! - Ordibál a nővérem.

- Jól van, megyek, csak le ne harapd a fejem! - Emelem fel védőn a kezem. 
- Na öltözz, mert elkésünk! Ja és az én kocsimmal megyünk! - Vet rám egy gúnyos mosolyt és kisétál. Végre! Olyan, mint egy hárpia.
A suliban "véletlenül" neki megyek Carolinenak, aki dühösen morog valamit, majd elindulna, ha nem fognám meg a karját.
- Hé Caroline, hát el se mondod a jövendőbeli sógorodnak, hogy hogy állsz az én drága bátyuskámmal? - Játszom a sértődöttet.
- Menj a pokolba! - Rántja ki a karját a kezemből, majd elviharzik.
Suli után muszáj volt elkísérnem a nővéremet egy bevásárló körútra, ahol sikeresen összefutottunk a három barátnővel, ez esetben: Carolinenal, Bonnieval és a bájos Elenával.
- Caroline! Miért nem mondod el a barátnőidnek, hogy mit csinálsz a bátyámmal éjjelente? - Mosolygok rá. Elena és Bonnie gyanakvóan néznek a szöszire, aki azt mondja nekik, hogy ő nem csinál semmit Klaussal, csak én vagyok egy idióta seggfej. Ez fáj.

/Caroline szemszöge/
Kol kezd nagyon is az agyamra menni! Mégis mit képzel magáról?!
Bár mondjuk nem hangzik rosszul...Nem, Caroline, még csak eszedbe se jusson!
 De Klaus annyira rossz és annyira szexi. 
Jézusom! Miket nem gondolok?!
- Min gondolkodsz annyira, szöszi? - Nézz rám günyosan Kol. Csak nehogy véletlenül letöröljem azt a vigyort a képéről.
- Hagyd már békén szegény lányt! - Szólal meg egy ismerős hang a hátam mögül. Túl ismerős... - Mit keresel itt Klaus? - Kérdezem fennhangon.
- Csak a testvéreimet kerestem, de ha már itt vagy, szeretnék veled beszélni négyszemközt! - Mosolyog rám úgy, hogy beleborzongok.
- Miért ne? - Veszek egy mély levegőt és besétálunk egy próbafülkébe, ahol fel sem fogom, hogy mi történik....

/Rebekah szemszöge/
Ezek komolyan azt hiszik, hogy nem tudjuk, hogy mit csinálnak ott bent?! Pedig tisztán lehet hallani...Szánalmas!
- Hé gyerekek, ha lehet kicsit halkabban, mert szerintem még Elenáék is hallják, hogy mi történik oda bent! - Kiabál be Kol.
- Törődj a saját dolgoddal! - Szólal meg Klaus élvezettel teli hangja. Hánynom kell!
- Oké...Caroline remélem nálunk találkozunk! - Szállok be a beszélgetésbe, majd Kollal karöltve hazamegyek.
A délután unalmasan tellik.
 Az este fénypontja az, amikor Klaus és Caroline próbálnak észrevétlenül felosonni a bátyám szobájába. Kol, Finn és én körbe álltuk őket, így nem tudtak menekülni. A lány fülig pirult, mire a mi kis hibridünk próbálta eltakarni, de nem nagyon sikerült neki.

/Klaus szemszöge/
A francba! Jobb lett volna az ablakon keresztül megközelíteni a szobámat. És szegény Caroline! Annyira zavarba jött! Csak jussunk ki ebből a helyzetből! Az biztos, hogy nem állok jót magamért!
- Azt hiszem, jobb, ha én most megyek! - Törte meg a kínos csendet a szerelmem.
- Nyugodtan maradj, csak ne legyetek hangosak! - Szólal meg az öcsém miközben egy huncut mosoly húzódik a szájára.
- Fogd be Kol! - Förmedek rá.
- Elég legyen! Caroline te meg maradj csak, úgyis vacsorázni készülünk! - Halljuk meg Elijah hűvös hangját.
- Hát....jó. - Erőltet magára egy mosolyt az említett személy. Hát igen, Elijah amolyan vezér egyéniség.
Vacsi után hazaviszem Carolinet, akitől búcsúzóul kapok egy puszit, majd eltűnik az ajtó mögött. Amikor hazaérek már csak Kol van ébren...

Ismertető

Sziasztok! Ez a történet Mikaelson család zűrzavaros életéről szól, ahogyan én képzelem el. Ebben Klaus nem zárja koporsóba a családját, hanem élik az életüket. Esther és Mikael is él, de nem arra pazarolják az örökké valóságot, hogy kiirtsák a családjukat. Ez egy alapjában vicces sztori, egy kis tragédiával fűszerezve. Remélem tetszeni fog :D
 a másik blogomat  ITT találhatjátok meg.