2.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a második fejezetet. :D Tudom, hogy már rég megígértem, de összecsaptak a fejem fölött a hullámok! Remélem tetszeni fog. :D Puszi

The Mikaelson Family Life

2.fejezet

/Klaus szemszöge/

- Te meg miért nem alszol? - Nézek rá kérdőn, mire csak elmosolyodik.

- Csak kíváncsi  vagyok, hogy mennyire komoly köztetek...

- Mégis miért? - Töltök magamnak és az öcsémnek egy-egy pohár whiskyt.
- Hát csak, mert. - Von vállat.

- Nem hinném, hogy ő komolyan venné. - Mondom ki, azt, ami már régóta nyomja a szívem.

- Aha...na én felmegyek aludni! Jó éjt bratyó! - Jelenti ki, majd két másodperc múlva egyedül maradok az éjszaka csöndjében...

  Másnap délután, mikor hazaérek, nem az a látvány fogad, amire számítottam. Caroline és Kol félmeztelenül, dermedten állnak, amint észreveszik, hogy megjöttem.

- Nik! - Kiált fel a kedvesem. - Megtudom magyarázni!

- Azt kötve hiszem! - Nézek rá szúrós szemekkel. - Kifele! 

- De.... - Kezdené a magyarázkodást, de csendre intem és az ajtóra mutatok. Gyorsan felkapja magára a felsőjét, majd elviharzik. Csak akkor rontok neki a testvéremnek, mikor már halló távolságon kívülre kerül.

- Miért csináltad?! - Szorítom a nyakánál fogva a falnak. A szemfogaim előbújnak és az arcom eltorzul. Szoba másik felébe dobom, neki a falnak. Újra neki mennék, ha Elijah nem állítana le.

- Niklaus! Elég legyen! - Mondja ridegen.

- Nik, Kol mi ez a felfordulás? - Lép be a bejárati ajtón Bekah Finnel karöltve.

- Kérdezd Koltól! - Válaszolok és felszáguldok a szobámba.

/Elijah szemszöge/

- Mit csináltál már megint Kol? - Kérdezi ingerülten a húgom, de mivel látom, hogy az említett  személy nem fog felelni, én válaszolom meg a kérdés. - Te teljesen meghülyültél?! - Ordítja neki.

- Miért jön mindenki ezzel? - Kérdez vissza.

- Talán, mert ez az igazság. - Mutat rá Finn.

- Mert ti soha életetekben nem csináltatok semmi hülyeséget! - Morogja Kol, de erre már senki nem válaszol, mert Niklaus ekkor lépett be  konyhába. 

- Kol, kérj bocsánatot! - Nézek rá fenyegetően.

- Bocs! - Vágja oda flegmán.

- Most indíts fel a szobádba és gondolkozz egy kicsit! - Mondom ellentmondást nem tűrően.

Mikor fognak végre kibírni egymás mellett egy napot veszekedés nélkül?!

/ Kol szemszöge/

Oké, tényleg nem kellett volna ezt tennem Nikkel, de a szöszi olyan tüzes!

Nem Kol! Megutáltattad magad a bátyáddal és ez nem jó!

-Valld már be, hogy jó érzés volt! - Szólal meg egy kis hang a fejemben.

- De nem volt az! - Szólok vissza idegesen. - Az a baj, hogy sajnos már sikerült elcsesznem a bátyámmal való kapcsolatomat...

- Sajnos?! - Kérdez vissza a hangocska. 

Oké, most vagy tényleg létezik ez a kis hang, vagy kezdek megőrülni...