1.fejezet

Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog! Puszi

The Mikaelson Family Life

1.fejezet

/Kol szemszöge/

Reggel van. Nem akarok suliba menni, de muszáj. Hülyeség az egész! Anno se jártunk suliba, még is  többet tudunk, mint azok a pancserek. Bár mondjuk egy jó dolog van az iskolában, méghozzá Caroline.

- Gyere már, indulnunk kell! - Ront be Bekah a szobámba.

- Ne már! - Húzom a fejemre a takarót.

- Ugyan már, azt hiszed hisztizel egy kicsit és már is azt mondom, hogy oké, megyek egyedül?! Hát tévedsz drágám, ha én megyek, jössz velem te is! - Ordibál a nővérem.

- Jól van, megyek, csak le ne harapd a fejem! - Emelem fel védőn a kezem. 
- Na öltözz, mert elkésünk! Ja és az én kocsimmal megyünk! - Vet rám egy gúnyos mosolyt és kisétál. Végre! Olyan, mint egy hárpia.
A suliban "véletlenül" neki megyek Carolinenak, aki dühösen morog valamit, majd elindulna, ha nem fognám meg a karját.
- Hé Caroline, hát el se mondod a jövendőbeli sógorodnak, hogy hogy állsz az én drága bátyuskámmal? - Játszom a sértődöttet.
- Menj a pokolba! - Rántja ki a karját a kezemből, majd elviharzik.
Suli után muszáj volt elkísérnem a nővéremet egy bevásárló körútra, ahol sikeresen összefutottunk a három barátnővel, ez esetben: Carolinenal, Bonnieval és a bájos Elenával.
- Caroline! Miért nem mondod el a barátnőidnek, hogy mit csinálsz a bátyámmal éjjelente? - Mosolygok rá. Elena és Bonnie gyanakvóan néznek a szöszire, aki azt mondja nekik, hogy ő nem csinál semmit Klaussal, csak én vagyok egy idióta seggfej. Ez fáj.

/Caroline szemszöge/
Kol kezd nagyon is az agyamra menni! Mégis mit képzel magáról?!
Bár mondjuk nem hangzik rosszul...Nem, Caroline, még csak eszedbe se jusson!
 De Klaus annyira rossz és annyira szexi. 
Jézusom! Miket nem gondolok?!
- Min gondolkodsz annyira, szöszi? - Nézz rám günyosan Kol. Csak nehogy véletlenül letöröljem azt a vigyort a képéről.
- Hagyd már békén szegény lányt! - Szólal meg egy ismerős hang a hátam mögül. Túl ismerős... - Mit keresel itt Klaus? - Kérdezem fennhangon.
- Csak a testvéreimet kerestem, de ha már itt vagy, szeretnék veled beszélni négyszemközt! - Mosolyog rám úgy, hogy beleborzongok.
- Miért ne? - Veszek egy mély levegőt és besétálunk egy próbafülkébe, ahol fel sem fogom, hogy mi történik....

/Rebekah szemszöge/
Ezek komolyan azt hiszik, hogy nem tudjuk, hogy mit csinálnak ott bent?! Pedig tisztán lehet hallani...Szánalmas!
- Hé gyerekek, ha lehet kicsit halkabban, mert szerintem még Elenáék is hallják, hogy mi történik oda bent! - Kiabál be Kol.
- Törődj a saját dolgoddal! - Szólal meg Klaus élvezettel teli hangja. Hánynom kell!
- Oké...Caroline remélem nálunk találkozunk! - Szállok be a beszélgetésbe, majd Kollal karöltve hazamegyek.
A délután unalmasan tellik.
 Az este fénypontja az, amikor Klaus és Caroline próbálnak észrevétlenül felosonni a bátyám szobájába. Kol, Finn és én körbe álltuk őket, így nem tudtak menekülni. A lány fülig pirult, mire a mi kis hibridünk próbálta eltakarni, de nem nagyon sikerült neki.

/Klaus szemszöge/
A francba! Jobb lett volna az ablakon keresztül megközelíteni a szobámat. És szegény Caroline! Annyira zavarba jött! Csak jussunk ki ebből a helyzetből! Az biztos, hogy nem állok jót magamért!
- Azt hiszem, jobb, ha én most megyek! - Törte meg a kínos csendet a szerelmem.
- Nyugodtan maradj, csak ne legyetek hangosak! - Szólal meg az öcsém miközben egy huncut mosoly húzódik a szájára.
- Fogd be Kol! - Förmedek rá.
- Elég legyen! Caroline te meg maradj csak, úgyis vacsorázni készülünk! - Halljuk meg Elijah hűvös hangját.
- Hát....jó. - Erőltet magára egy mosolyt az említett személy. Hát igen, Elijah amolyan vezér egyéniség.
Vacsi után hazaviszem Carolinet, akitől búcsúzóul kapok egy puszit, majd eltűnik az ajtó mögött. Amikor hazaérek már csak Kol van ébren...